Hírek

Egy darabolós gyilkosság háttere

Nem kevés közük van ahhoz, hogy az öt bírói fórumot is megjárt eljárásban végül 21 év fegyházra ítéltéka feleségét előre megfontolt szándékkal megölő, majd feldaraboló férfit. ­Vidákovich Gábor alezredes és Lóth András őrnagy először nyilatkozik a példa nélküli ügyről.

Vidákovich Gábor alezredes és Lóth András őrnagy
Vidákovich Gábor alezredes és Lóth András őrnagy 

Hatalmas szerelemnek indult N. János és későbbi felesége kapcsolata. Judit alig múlt 20, amikor egy ímélben tudatta édesanyjával, hogy eljegyezte János, és össze akarnak házasodni. Az esküvő után hamar jöttek a gyerekek, először a kislány, majd öt évvel később a kisfiú is. Egészen 2011-ig úgy tűnt, hogy minden rendben van a két ember között. Aztán minden megváltozott. János a munkájának élt, közben pedig betegesen féltékeny volt. Követte, ellenőrizte a feleségét. Egyik nap a nő munkahelyénél az ablakon keresztül leskelődött. Így látta meg, hogy a gyógymasszőrként dolgozó asszony két egymás melletti matracon fekve beszélget egy férfival. Ugyan mindketten teljesen fel voltak öltözve, de N. János számára ezzel bebizonyosodott, hogy a felesége csalja őt. Nem sokkal később a férfi az akkor 10 éves fiuk előtt vonta kérdőre a nőt, akit közben tettleg bántalmazott, kitépett egy csomót a hajából. Judit elköltözött, beadta a válókeresetet, és feljelentést tett a rendőrségen. Később több barátnőjének, szüleinek is arról beszélt, hogyha a házban maradt volna, már nem élne.

 ELTŰNÉSBŐL EMBERÖLÉS

Judit 2014. május 27-én, kedden tűnt el. Aznap este 8 óra 4 perckor távozott abból az egészségügyi központból, amelynek földszintjén egy rendelőt bérelt. Beütötte a rendelő riasztójának a kódját, majd örökre nyoma veszett.

– Először eltűnési ügyben indított eljárást a rendőrség. Három nappal később pedig az előzmények ismeretében már a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya is bekapcsolódott az ügybe – avat be a nyomozás előzményeibe Vidákovich Gábor alezredes, a rendőr-főkapitányság kiemelt főnyomozója. Ő éveken át a ma már a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodánál szolgáló Lóth András őrnaggyal dolgozott az ügyön. A főkapitányság egyik irodájában vagyunk. Érezni, hogy a két zsaru számára különösen fontos ez a nyomozás. Egymást kiegészítve idézik fel, amint napról napra kibomlott előttük, hogy az asszonyt csak a férje ölhette meg.

Szavaikból kiderül, hogy az ügy első heteiben N. János gyors egymásutánban két különböző alibiről beszélt a rendőröknek, aztán mondott még egy harmadik verziót is. Pénteken Lóth Andrásnak még azt részletezte, hogy egy férjes asszonnyal volt, majd hétfőn Vidákovich Gábornak már arról kezdett beszélni, hogy a felesége eltűnése időpontjában egy kamionos haverjával seftelt. Feketeárut vett, és ezt nem akarja a vallomásában elmondani. Hiába győzködte az alezredes, hogy egy ember eltűnésénél nincs komolyabb dolog. Ha nem tesz vallomást, ő marad az első számú gyanúsított.

A réten találtak a földi maradványokból
A réten találtak a földi maradványokból

– Közben feltűnt nekünk, hogy friss sérülések voltak a férfin – emlékezik Lóth őrnagy. – A kis­ujja eltört, a lábán horzsolásokat láttunk. Az első perctől kezdve azt gondoltuk, hogy ezeket a sérüléseket akkor szerezhette, amikor végzett a feleségével.

– Nem egy magatehetetlen emberről beszélünk, hanem egy életerős, egészséges nőről, aki nyilván harcolt az életéért – veszi át a szót az alezredes. – N. János azt mondta, hogy csirkét pucolt, és elesett. De tanú nem volt rá, és meg sem tudta mutatni, hogy hol és hogyan történt mindez. Mi az első perctől kezdve arra gondoltunk, hogy a rendelőnél, szemtől szemben támadta meg Juditot a férfi. Feltehetőleg megfojtotta, a nő pedig próbálta lefejteni nyakáról az ujjait, és közben rugdalta a lábát, csak ez lehet a magyarázata a férfi sérüléseinek.

A nyomozók a megyei kollégáikkal együtt gőzerővel keresték a lehetséges tanúkat. Találtak egy orvost, aki este fél 9 előtt valamiért visszament a rendelőjébe, ami ugyanabban az épületben volt, ahol Judit munkahelye. Látta, hogy egy ezüstszínű kocsi úgy parkolt az udvarban, hogy pont elállta a nő autójának az útját. De miután sietett az orvos, nem nézte meg jobban a gépkocsit. Ma már a zsaruk azt gondolják, hogy nagy valószínűséggel ekkor már halott lehetett az asszony. Judit hozzátartozói eközben elmondták a rendőröknek, hogy a gyerekeket ideiglenesen N. Jánosnál helyezték el. Az asszony annyira szenvedett a gyerekei nélkül, hogy bejelentette a férfinak, a lehető leghamarabb vissza fog költözni a házba. Ő pedig ezt semmiképp nem akarta.

– A férfi egy jogászt is megkeresett azzal, hogy mit tehet ebben a helyzetben – folytatja Lóth őrnagy. – Közölték vele, hogy semmit, mert a ház fele Judit nevén van. Erre ő azonnal kijelentette, hogy ő ezt nem fogja megengedni. Abba a házba biztos, hogy Judit nem fog visszamenni.

Eközben hatalmas áttörés történt a nyomozásban. A Mosonmagyaróvári Rendőrkapitányság rengeteget dolgozott az ügyben, ennek köszönhetően az egyik kollégánál jelentkezett egy férfi. Ő arról számolt be, hogy látta N. Jánost csütörtök dél körül a darnózseli réten egy zsákból valamit kiszórni.

– Június 5-én Károlyi Zoltán alezredessel, az akkori bűnügyi osztályvezetővel mentünk ki többen a helyszínre – emlékszik ­Vidákovich Gábor alezredes. – Ő vett észre egy barna foltot a füvön. Olyan volt, mintha a gépből kifolyt volna az olaj. Én először nem hittem, hogy emberi maradványokat találtunk. Aztán néztük, néztük, olyan volt, mintha égett töpörtyű lett volna a fűben. Ami nagyon megmaradt bennem, az, ahogy az egyik kis darabot a kezembe fogtam. Azonnal felismertem, hogy egy emberi bőrmaradványt tartok a kezemben. Judit ujjbegyének a bőrét. Az ujjnyomat fodorszálait lehetett látni rajta. Nem az ujjpercet találtuk meg, hanem a bőrt, ami azon volt. Ezután tovább kerestünk. További hasonló maradványokat találtunk. Előbb hármat, aztán négyet, ötöt, hatot, hetet, nyolcat, végül egy kis maréknyit szedtünk össze. Éppen elfért a kezünkben.

Később DNS-vizsgálat igazolta, hogy N. János feleségének kevesebb mint 10 dekagrammnyi földi maradványait találták meg a réten. Az orvos szakértő kimondta, hogy ezek olyan szervekből – szív, tüdő, máj – származnak, amelyeknek a hiánya az élettel összeegyeztethetetlen. A férfi másfél nappal a gyilkosság után akarta eltüntetni ezeket. Feltehetőleg közvetlenül azután, hogy a mosonmagyaróvári zsaruk először keresték a felesége eltűnése miatt. Közben egy újabb tanút hallgattak ki a rendőrök, akik tisztában voltak vele, hogy a hentes végzettségű férfinak berendezett műhelye van a háza alagsorában, az udvaron pedig egy füstölője. Alkalmi megbízások alapján ugyanis egész disznókat dolgozott fel, majd meg is füstölte őket. A tanú, aki nem messze lakott N. Jánostól, éjjel egykor felébredt, felkelt, majd épp akkor nézett ki az ablakon, amikor a férfi az autójával hátratolatott a füstölőhöz. Majd elkezdett valamit kipakolni a kocsiból, amit a füstölőhöz vitt.

A zsaruk a környéken lakók kihallgatása közben azt is megtudták, hogy N. János korábban soha nem járt be tolatva a füstölőhöz, arra sem volt példa, hogy éjjel pakolni látták volna.

– Bizonyítékunk volt arra, hogy N. János május 27-én már este 6-kor Mosonmagyaróváron volt – összegez az alezredes. – A munkahelyénél megvárta a feleségét. A mit sem sejtő nő a rendelőt 8 óra 4 perckor bezárta. Ekkorra N. János a gépkocsijával már behajtott az udvarra, Judit autójára tolatott. A járművek takarásában várta a nőt. Amikor Judit kilépett az udvarra, szembetalálta magát a férjével, aki ezt követően megölte őt. Majd az asszony testét és táskáját a saját gépkocsija csomagtartójába tette. A két ember telefonja ezek után végig a darnózseli házig ugyanakkor, ugyanott volt. A férfit a fia hívta többször a vacsorával kapcsolatban, majd egyik barátnője is, aki hallotta a jellegzetes zajokat, ahogy hazaért és leparkolt otthon. A tanúvallomások alapján az a kép állt össze, hogy hazaért. Este 9 felé megetette a fiát, tévét nézett. Miután elaludt a gyerek, kezdte eltüntetni, feldolgozni a felesége holttestét, majd takarítani.

.

– Reggel 6 órakor nyit a falusi kisbolt. Ott látták legközelebb, amikor sósavat vett – teszi hozzá Lóth András őrnagy. – Az sem volt közömbös a számunkra, hogy kis feldolgozóhelyiségében volt egy házi szerkesztésű húsdarálója, aminek csak a motor részét találtuk meg. Maga a daráló a tölcsérrel nyomtalanul eltűnt.

Rögtön azután, hogy a szakértő kimondta, a darnózseli réten N. János feleségének a földi maradványait találták meg, a férfit emberölés gyanúja miatt ­Vidákovich Gábor alezredes hallgatta ki.

– Beidéztük. Iszonyúan izzadt. A nadrágját, de a cipőjét is teljesen átizzadta. Sosem láttam még ilyet – mondja a kiemelt főnyomozó. – Reggel 9-től este 6-ig hallgattuk ki, persze a szükségletei miatt adott szünetekkel. Végig szenvtelenül ült, hatalmas önuralommal reagált a kérdésekre. Mindent jegyzeteltünk a kihallgatáson, szépen sorra cáfoltuk a védekezéseit. Ő közben folyamatosan hárított, de aki az erről készült jegyzőkönyvet elolvassa, az látja, hogy mint a vízfolyás, úgy hazudott. Még egy harmadik alibivel is előállt. Azt állította, hogy egy román prostituálttal volt Mosonmagyaróváron, de semmilyen konkrétumot nem mondott a nőről, és arról sem, hogy pontosan melyik utcában. Végig nyilvánvaló volt, hogy eltervezte, megöli a feleségét. Véghez vitte a gyilkosságot, és a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy nem ő a tettes. Próbált nagyon udvarias lenni velünk, aztán eljött egy pont, amikor már konkrétan meggyanúsítottuk az ember­öléssel, és azokkal az ellentmondásokkal is szembesítettük, amik felmerültek a nyomozás során.

– Volt egy jegyzőkönyv, amit a végén már nem volt hajlandó aláírni – veti közbe Lóth András őrnagy. – Akkor már teljesen kikészült. A poligráfvizsgálatot is akkor tagadta meg. Elvesztette a fonalat, már színlelni sem akarta, hogy megpróbál velünk együttműködni.

– Életünk egyik legemlékezetesebb gyilkossági ügyeként éltük meg ezt akkor – folytatja Vidákovich alezredes. – Soha nem fogjuk N. Jánostól megtudni, hogy hogyan ölte meg, darabolta fel a feleségét. Szétszedtük teljesen a házát, de mindent aprólékosan kitakarított. Semmi arra utaló nyom nem volt az épületben, hogy ott történt volna a holttest feldarabolása. Mégis sikerült annyi bizonyítékot találni, hogy az ügyészség nem is gondolkodott a vádemelésen.

Összesen öt bírói tanács tárgyalta az ügyet. Kétszer a halálok hiánya miatt felmentő ítélet született. Közben N. János szabadlábra került. Egészen a legutóbbi időkig úgy tűnt, hogy a férfit emberölésért sosem ítélik el. Nem így történt. Az ötödikként ítélkező Kúria a bizonyítékok zárt láncolata alapján arra jutott, hogy az asszonyt megölték. A gyilkosságot pedig csakis a hentes férj követhette el. N. Jánost 21 év fegyházra ítélték. Egy héttel a jogerős ítélet előtt a bíróság elrendelte a férfi letartóztatását. Akkor a rend­őröknek is nagyot dobbant a szívük, ez egyértelmű jel volt arra, hogy emberölés bűntette miatt fogják elítélni a férfit. Mire megtörtént a letartóztatás, N. János több ingatlanát eladta. A ma már felnőtt korú gyerekei a tárgyalások során végig kiálltak az apjuk mellett.        P. GÁL JUDIT

FOTÓ: SZABó, RENDŐRSÉG